|
|||
Platon, KritonPrüfung durch Sokrates (1): Festhalten am βέλτιστος λόγος46b1–d7 |
|||
46
Text nach Burnet
Kommentar / Übersetzung nach Schleiermacher
Kriton hat seine Argumente vorgebracht, mit denen er Sokrates überreden will, aus dem Gefängnis zu fliehen:
b 1 5 c 5 d 5 ΣΩ. Ὦ φίλε Kρίτων, ἡ προθυμία σου πολλοῦ ἀξία, εἰ μετά τινος ὀρθότητος εἴη· εἰ δὲ μή, ὅσῳ μείζων, τοσούτῳ χαλεπωτέρα. Σκοπεῖσθαι οὖν χρὴ ἡμᾶς, εἴτε ταῦτα πρακτέον εἴτε μή· ὡς ἐγὼ οὐ νῦν πρῶτον, ἀλλὰ καὶ ἀεὶ τοιοῦτος, οἷος τῶν ἐμῶν μηδενὶ ἄλλῳ πείθεσθαι ἢ τῷ λόγῳ, ὃς ἄν μοι λογιζομένῳ βέλτιστος φαίνηται. Τοὺς δὴ λόγους, οὓς ἐν τῷ ἔμπροσθεν ἔλεγον, οὐ δύναμαι νῦν ἐκβαλεῖν, ἐπειδή μοι ἥδε ἡ τύχη γέγονεν, ἀλλὰ σχεδόν τι ὅμοιοι φαίνονταί μοι, καὶ τοὺς αὐτοὺς πρεσβεύω καὶ τιμῶ, οὕσπερ καὶ πρότερον· ὧν ἐὰν μὴ βελτίω ἔχωμεν λέγειν ἐν τῷ παρόντι, εὖ ἴσθι, ὅτι οὐ μή σοι συγχωρήσω, οὐδ᾽ ἂν πλείω τῶν νῦν παρόν- των ἡ τῶν πολλῶν δύναμις ὥσπερ παῖδας ἡμᾶς μορμο- λύττηται, δεσμοὺς καὶ θανάτους ἐπιπέμπουσα καὶ χρημάτων ἀφαιρέσεις. Πῶς οὖν ἂν μετριώτατα σκοποίμεθα αὐτά; Εἰ πρῶτον μὲν τοῦτον τὸν λόγον ἀναλάβοιμεν, ὃν σὺ λέγεις περὶ τῶν δοξῶν. Πότερον καλῶς ἐλέγετο ἑκάστοτε ἢ οὔ, ὅτι ταῖς μὲν δεῖ τῶν δοξῶν προσέχειν τὸν νοῦν, ταῖς δὲ οὔ; Ἢ πρὶν μὲν ἐμὲ δεῖν ἀποθνῄσκειν καλῶς ἐλέγετο, νῦν δὲ κατάδηλος ἄρα ἐγένετο, ὅτι ἄλλως ἕνεκα λόγου ἐλέγετο, ἦν δὲ παιδιὰ καὶ φλυαρία ὡς ἀληθῶς; Ἐπιθυμῶ δ᾽ ἔγωγ᾽ ἐπισκέψασθαι, ὦ Kρίτων, κοινῇ μετὰ σοῦ, εἴ τί μοι ἀλλοιότερος φανεῖται, ἐπειδὴ ὧδε ἔχω, ἢ ὁ αὐτός, καὶ ἐάσομεν χαίρειν ἢ πεισόμεθα αὐτῷ.
[Übersetzung]
b1 ἡ προθυμία (vgl. προθυμέομαι) die Bereitwilligkeit
— ἀξία erg. ἐστίν
— b2 ἡ ὀρθότης, -ητος (vgl. όρθός) die Richtigkeit
— ὅσῳ … τοσούτῳ je … desto
— μείζων, χαλεπωτέρα → Steigerung
— b3 σκοπεῖσθαι (Med.) für sich prüfen
— εἴτε … εἴτε sei es dass … oder dass, hier: ob … oder
— πρακτέον Verbaladjektiv auf -έος; zu übs. wie ein unpersönl. Gerundiv: man muss …
— b4 τοιοῦτος, οἷος erg.: τοιοῦτός <εἰμι>, οἷος ein solcher bin, der
— b6 ἐν τῷ ἔμπροσθεν früher, bei früheren Gelegenheiten — b7 ἐκβαλεῖν Vorsilbe ἐκ-: hinaus; → Stf; — b8 γέγονεν → Stf — τι irgendwie — ὅμοιοι erg.: εἶναι — c1 πρεσβεύω in Ehren halten, schätzen — τοὺς αὐτοὺς …, οὕσπερ dieselben …, die — c2 ὧν relativer Satzanschluss; aber auch Genitivus comparationis — βελτίω → Steigerung und → Deklination — ἐν τῷ παρόντι zum gegenwärtigen Zeitpunkt — ἴσθι → Konjug. — c3 οὐ μή nach vorangegangenem verneinten Satz (c2), entspricht einem einfachen οὐ — πλείω → Steigerung — τῶν νῦν παρόντων Gen. comparationis; παρών, -οῦσα, -όν gegenwärtig — c4 ἡ τῶν πολλῶν δύναμις die Macht der Menge ist das Subjekt. — μορμολύττομαι (transitiv) jemanden erschrecken — c5 ἐπι-πέμπω wörtl.: zu-schicken — χρημάτων ἀφαιρέσεις Vermögensverlust — c6 μετριώτατα (Adv.) am angemessensten — d1 ὅτι nimmt inhaltlich das καλῶς ἐλέγετο auf und entfaltet es: nämlich dass — προσέχειν τὸν νοῦν τινι den Sinn auf etw. richten — d2 Ἢ πρὶν … Ordne so: Ἢ πρὶν μὲν καλῶς ἐλέγετο ἐμὲ δεῖν ἀποθνῄσκειν – von ἐλέγετο hängt also ein AcI ab — d3 νῦν δὲ das νῦν δὲ nimmt das πρὶν μὲν von d2 auf — ἄλλως (Adv.) anders — ἕνεκα λόγου ἕνεκα sonst eig. nachgestellt; übs.: nur um der Rede willen — d4 ἦν δὲ ist das Gegenteil von ἐλέγετο: Sagen und Sein — ὡς ἀληθῶς in Wahrheit — d5 κοινῇ μετὰ σοῦ zusammen mit dir — τί s.o. b8 — d6 ἀλλοιότερος Komp. von ἀλλοῖος eher anders — φανεῖται → Stf — ὧδε ἔχω ἔχω mit Adv. heißt immer ich befinde mich in einem Zustand; vgl. εὖ ἔχω es geht mir gut — ὁ αὐτός ist die Alternative zu ἀλλοιότερος; übs. hier mit noch ebenso — d7 ἐάσομεν χαίρειν (ἐάω → Stf) gehen lassen — πεισόμεθα → Stf |
|||
| |||
|