|
|||
Platon, Politeia Buch VI507 b2–509 b10: Das Sonnengleichnis (zum Gedankengang s. hier!) |
|||
St. II
507 Griechischer Text nach Burnet (Oxford 1902)
Kommentar / Übersetzung
Das Gute selbst darzustellen ist für den Stand der Erörterung in der Politeia zu weitführend. Daher will Sokrates einen „Sprössling“ vorstellen, der dem Guten sehr ähnlich ist.
b2
Πολλὰ καλά, ἦν δ᾽ ἐγώ, καὶ πολλὰ ἀγαθὰ καὶ ἕκαστα
οὕτως εἶναί φαμέν τε καὶ διορίζομεν τῷ λόγῳ.
[Übersetzung]
— b2 πολλὰ καλά Gemeint ist eine Vielzahl existierender schöner Dinge; neben den καλά gibt es auch ἀγαθά und viele weitere (ἕκαστα) Dinge
— διορίζομεν τῷ λόγῳ durch den Begriff abgrenzen, definieren
Φαμὲν γάρ.
[Übersetzung]
5
Καὶ αὐτὸ δὴ καλὸν καὶ αὐτὸ ἀγαθόν, καὶ οὕτω περὶ πάντων
ἃ τότε ὡς πολλὰ ἐτίθεμεν, πάλιν αὖ κατ᾽ ἰδέαν μίαν ἑκάστου ὡς μιᾶς οὔσης τιθέντες, «ὃ ἔστιν» ἕκαστον προσαγορεύομεν.
[Übersetzung]
— b5 αὐτὸ καλόν schön an sich. Es geht hier um die Differenz von dem Ding und seiner Bezeichnung als „schön“. Sokr. sagt, dass hinter der Bezeichnung „schön“ eine Idee des Schönen steckt. Indem wir diese Idee kennen, können wir sie in dem schönen Ding wiedererkennen und es deshalb als schön bezeichnen.
— b6–7 ἐτίθεμεν … τιθέντες setzen i. S. v. definitorisch festsetzen
— b6 ἰδέαν „Idee“ bedeutet hier nicht „Einfall“, sd. „noetische Entität“ (nur dem Denken zugänglicher Gegenstand)
Ἔστι ταῦτα.
[Übersetzung]
10 Καὶ τὰ μὲν δὴ ὁρᾶσθαί φαμεν, νοεῖσθαι δ᾽ οὔ, τὰς δ᾽ αὖ
ἰδέας νοεῖσθαι μέν, ὁρᾶσθαι δ᾽ οὔ.
[Übersetzung]
— b9 ὁρᾶσθαί … νοεῖσθαι mit den Augen bzw. mit dem Verstand wahrnehmen. Warum steht hier Medium?
Παντάπασι μὲν οὖν.
[Übersetzung]
c
Τῷ οὖν ὁρῶμεν ἡμῶν αὐτῶν τὰ ὁρώμενα;
[Übersetzung]
— c1 Τῷ … ἡμῶν αὐτῶν womit an uns, also mit welcher unserer uns gegebenen Fähigkeiten
Τῇ ὄψει, ἔφη.
[Übersetzung]
— c1 ἡ ὄψις, -εως das Sehen, der Gesichtssinn
Οὐκοῦν, ἦν δ᾽ ἐγώ, καὶ ἀκοῇ τὰ ἀκουόμενα, καὶ ταῖς ἄλλαις
αἰσθήσεσι πάντα τὰ αἰσθητά;
[Übersetzung]
— c3 ἡ ἀκοή, -ῆς der Gehörsinn, das Gehör
— c4 ἡ αἴσθησις, -εως hier: der (Wahrnehmungs-)Sinn
— αἰσθητός Verbaladj. wahrnehmbar
5
Τί μήν;
[Übersetzung]
Ἆρ᾽ οὖν, ἦν δ᾽ ἐγώ, ἐννενόηκας τὸν τῶν αἰσθήσεων
δημιουργὸν ὅσῳ πολυτελεστάτην τὴν τοῦ ὁρᾶν τε καὶ ὁρᾶσθαι δύναμιν ἐδημιούργησεν;
[Übersetzung]
— c6 ἐννενόηκας bedenken, bemerken → Stf
— c6 πολυτελής, -ές aufwändig
— c6 δημιουργέω bilden, gestalten
Οὐ πάνυ, ἔφη.
[Übersetzung]
10
d Ἀλλ᾽ ὧδε σκόπει. Ἔστιν ὅτι προσδεῖ ἀκοῇ καὶ φωνῇ
γένους ἄλλου εἰς τὸ τὴν μὲν ἀκούειν, τὴν δὲ ἀκούεσθαι, ὃ ἐὰν μὴ παραγένηται τρίτον, ἡ μὲν οὐκ ἀκούσεται, ἡ δὲ οὐκ ἀκουσθήσεται;
[Übersetzung]
— c10 ἔστιν ὅτι Ist es möglich, dass: der Satz ist eine Frage
— προσδεῖ + Gen. es ist zusätzlich nötig
— c11 γένους ἄλλου übs. mit Element; Platon lässt hier ganz offen, was dieses Element sein könnte – die Erklärung kommt gleich weiter unten (d11–e4)
— εἰς τὸ τὴν μὲν ἀκούειν damit das eine hört; τὴν μέν (ἡ μέν) bezieht sich auf ἀκοῇ, τὴν δέ (ἡ δέ) auf φωνῇ —c11–d2 ἀκούειν – ἀκούεσθαι – ἀκούσεται – ἀκουσθήσεται → Stf
Οὐδενός, ἔφη.
[Übersetzung]
5 Οἶμαι δέ γε, ἦν δ᾽ ἐγώ, οὐδ᾽ ἄλλαις πολλαῖς, ἵνα μὴ εἴπω
ὅτι οὐδεμιᾷ, τοιούτου προσδεῖ οὐδενός. Ἤ σύ τινα ἔχεις εἰπεῖν;
[Übersetzung]
— d4 ἄλλαις πολλαῖς scil. Sinne
— d5 οὐδεμιᾷ hier sind auch die Sinne gemeint, während τοιούτου … οὐδενός das „zusätzliche Element“ (c11) meint
Οὐκ ἔγωγε, ἦ δ᾽ ὅς.
[Übersetzung]
Τὴν δὲ τῆς ὄψεως καὶ τοῦ ὁρατοῦ οὐκ ἐννοεῖς ὅτι προσ-
δεῖται;
[Übersetzung]
— d8 ὁρατός sichtbar → Stf
— προσδεῖται + Gen.: einer Sache zusätzlich bedürfen; erg. hierzu aus d5 τοιούτου
10
Πῶς;
[Übersetzung]
e ᾿Ενούσης που ἐν ὄμμασιν ὄψεως καὶ ἐπιχειροῦντος τοῦ
ἔχοντος χρῆσθαι αὐτῇ, παρούσης δὲ χρόας ἐν αὐτοῖς, ἐὰν μὴ παραγένηται γένος τρίτον ἰδίᾳ ἐπ’ αὐτὸ τοῦτο πεφυκός, οἶσθα ὅτι ἥ τε ὄψις οὐδὲν ὄψεται, τά τε χρώματα ἔσται ἀόρατα.
[Übersetzung]
— d11–12 ᾿Ενούσης … ὄψεως – ἐπιχειροῦντος τοῦ ἔχοντος – παρούσης … χρόας übs. die Gen. abs. konditional; das χρῆσθαι hängt von ἐπιχειροῦντος versuchen ab
— d12 ἡ χρόα, -ας Oberfläche, Farbe, hier: Farbe
— e1 ἰδίᾳ eigens
— e2 τὸ χρῶμα, -ατος Farbe
— ἀ-όρατος un-sichtbar
Τίνος δὴ λέγεις, ἔφη, τούτου;
[Übersetzung]
῝Ο δὴ σὺ καλεῖς, ἦν δ’ ἐγώ, φῶς.
[Übersetzung]
5
᾿Αληθῆ, ἔφη, λέγεις.
[Übersetzung]
508 Οὐ σμικρᾷ ἄρα ἰδέᾳ ἡ τοῦ ὁρᾶν αἴσθησις καὶ ἡ τοῦ ὁρᾶσθαι
δύναμις τῶν ἄλλων συζεύξεων τιμιωτέρῳ ζυγῷ ἐζύγησαν, εἴπερ μὴ ἄτιμον τὸ φῶς.
[Übersetzung]
— e6 οὐ σμικρὰ ἰδέα ein nicht geringes Vorbild (αἰτιάομαι + Gen.)
— a1 σύζευξις, -εως Verbindung, wörtl. Zusammenjochung
— τίμιος geehrt, ehrwürdig, edel
— τὸ ζυγόν Joch
— ἐζύγησαν → Stf
— ἄτιμος Verneinung von τίμιος
᾿Αλλὰ μήν, ἔφη, πολλοῦ γε δεῖ ἄτιμον εἶναι.
[Übersetzung]
5 Τίνα οὖν ἔχεις αἰτιάσασθαι τῶν ἐν οὐρανῷ θεῶν τούτου
κύριον, οὗ ἡμῖν τὸ φῶς ὄψιν τε ποιεῖ ὁρᾶν ὅτι κάλλιστα καὶ τὰ ὁρώμενα ὁρᾶσθαι;
[Übersetzung]
— a4 κύριον αἰτιάσασθαι als Urheber angeben (αἰτιάομαι + Gen.)
— a5 ὅτι κάλλιστα (Adv.!) möglichst schön: ὅτι / ὡς beim Superlativ!
῞Ονπερ καὶ σύ, ἔφη, καὶ οἱ ἄλλοι· τὸν ἥλιον γὰρ δῆλον
ὅτι ἐρωτᾷς.
[Übersetzung]
— a8 ἐρωτάω τινά nach jmd. fragen; ordne: δῆλον γὰρ ὅτι τὸν ἥλιον ἐρωτᾷς
῏Αρ’ οὖν ὧδε πέφυκεν ὄψις πρὸς τοῦτον τὸν θεόν;
[Übersetzung]
10
Πῶς;
[Übersetzung]
b Οὐκ ἔστιν ἥλιος ἡ ὄψις οὔτε αὐτὴ οὔτ’ ἐν ᾧ ἐγγίγνεται, ὃ
δὴ καλοῦμεν ὄμμα.
[Übersetzung]
Οὐ γὰρ οὖν.
[Übersetzung]
᾿Αλλ’ ἡλιοειδέστατόν γε οἶμαι τῶν περὶ τὰς αἰσθήσεις
ὀργάνων.
[Übersetzung]
— b3 ἡλιο-ειδής sonnen-artig
5
Πολύ γε.
[Übersetzung]
Οὐκοῦν καὶ τὴν δύναμιν ἣν ἔχει ἐκ τούτου ταμιευομένην
ὥσπερ ἐπίρρυτον κέκτηται;
[Übersetzung]
— b6 ταμιεύω bewirtschaften, liefern
— b6 ἐπίρρυτος zugeflossen; die Sonne ist gleichsam ein Zufluss
Πάνυ μὲν οὖν.
[Übersetzung]
10 ῏Αρ’ οὖν οὐ καὶ ὁ ἥλιος ὄψις μὲν οὐκ ἔστιν, αἴτιος δ’ ὢν
αὐτῆς ὁρᾶται ὑπ’ αὐτῆς ταύτης;
[Übersetzung]
— b9 ἆρ’ οὐ nicht wahr?
Οὕτως, ἦ δ’ ὅς.
[Übersetzung]
c Τοῦτον τοίνυν, ἦν δ’ ἐγώ, φάναι με λέγειν τὸν τοῦ ἀγαθοῦ
ἔκγονον, ὃν τἀγαθὸν ἐγέννησεν ἀνάλογον ἑαυτῷ, ὅτιπερ αὐτὸ ἐν τῷ νοητῷ τόπῳ πρός τε νοῦν καὶ τὰ νοούμενα, τοῦτο τοῦτον ἐν τῷ ὁρατῷ πρός τε ὄψιν καὶ τὰ ὁρώμενα.
[Übersetzung]
— b12 φάναι imperat. Sinn: sage nur
— b13 ἀνάλογος entsprechend, übereinstimmend
— c1 ἐν τῷ νοητῷ τόπῳ τόπος meint hier Bereich; νοητός denkbar, gedacht; genauso ist dann das ἐν τῷ ὁρατῷ (c2) zu fassen.
Πῶς; ἔφη· ἔτι δίελθέ μοι.
[Übersetzung]
5 ᾿Οφθαλμοί, ἦν δ’ ἐγώ, οἶσθ’ ὅτι, ὅταν μηκέτι ἐπ’ ἐκεῖνά τις
αὐτοὺς τρέπῃ ὧν ἂν τὰς χρόας τὸ ἡμερινὸν φῶς ἐπέχῃ, ἀλλὰ ὧν νυκτερινὰ φέγγη, ἀμβλυώττουσί τε καὶ ἐγγὺς φαίνονται τυφλῶν, ὥσπερ οὐκ ἐνούσης καθαρᾶς ὄψεως;
[Übersetzung]
— c5 ἡ χρόα vgl. 507 d12, hier: Oberfläche
— ἡμερινός Adj. zu ἡμέρα Tages-…
— ἐπέχω τι sich verbreiten über
— c6 νυκτερινός Adj. zu νύξ Nacht-…
— τὸ φέγγος Mondschein, Schimmer
— ἀμβλυώττω stumpf sein
Καὶ μάλα, ἔφη.
[Übersetzung]
d
῞Οταν δέ γ’ οἶμαι ὧν ὁ ἥλιος καταλάμπει, σαφῶς ὁρῶσι,
καὶ τοῖς αὐτοῖς τούτοις ὄμμασιν ἐνοῦσα φαίνεται.
[Übersetzung]
— d1 ὅταν setzt das ὅταν τις … τρέπῃ von c4ff. fort
— καταλάμπω τινός niederscheinen auf, beleuchten
— d2 ἐνοῦσα bezieht sich auf ὄψεως aus c7
Τί μήν;
[Übersetzung]
5 Οὕτω τοίνυν καὶ τὸ τῆς ψυχῆς ὧδε νόει· ὅταν μὲν οὗ
καταλάμπει ἀλήθειά τε καὶ τὸ ὄν, εἰς τοῦτο ἀπερείσηται, ἐνόησέν τε καὶ ἔγνω αὐτὸ καὶ νοῦν ἔχειν φαίνεται· ὅταν δὲ εἰς τὸ τῷ σκότῳ κεκραμένον, τὸ γιγνόμενόν τε καὶ ἀπολλύμενον, δοξάζει τε καὶ ἀμβλυώττει ἄνω καὶ κάτω τὰς δόξας μετα- βάλλον, καὶ ἔοικεν αὖ νοῦν οὐκ ἔχοντι.
[Übersetzung]
— d5 καταλάμπω τινός auf etwas (nieder)scheinen
— τὸ ὄν übs. hier mit das Sein
— άπερείδομαι εἰς sich richten auf
— d6 ὅταν δέ ergänze: ἀπερείσηται
— d7 ὁ σκότος Dunkelheit, Finsternis
— κεκραμένον → Stf
— τὸ γιγνόμενόν τε καὶ ἀπολλύμενον philos. Fachtermini: das Werden und Vergehen
— d7 ἄνω καὶ κάτω … μεταβάλλον (von oben nach unten =) hin und her wechseln
10
῎Εοικε γάρ.
[Übersetzung]
e
5 509 5 Τοῦτο τοίνυν τὸ τὴν ἀλήθειαν παρέχον τοῖς γιγνωσκο-
μένοις καὶ τῷ γιγνώσκοντι τὴν δύναμιν ἀποδιδὸν τὴν τοῦ ἀγαθοῦ ἰδέαν φάθι εἶναι· αἰτίαν δ’ ἐπιστήμης οὖσαν καὶ ἀληθείας, ὡς γιγνωσκομένης μὲν διανοοῦ, οὕτω δὲ καλῶν ἀμφοτέρων ὄντων, γνώσεώς τε καὶ ἀληθείας, ἄλλο καὶ κάλλιον ἔτι τούτων ἡγούμενος αὐτὸ ὀρθῶς ἡγήσῃ· ἐπιστήμην δὲ καὶ ἀλήθειαν, ὥσπερ ἐκεῖ φῶς τε καὶ ὄψιν ἡλιοειδῆ μὲν νομίζειν ὀρθόν, ἥλιον δ’ ἡγεῖσθαι οὐκ ὀρθῶς ἔχει, οὕτω καὶ ἐνταῦθα ἀγαθοειδῆ μὲν νομίζειν ταῦτ’ ἀμφότερα ὀρθόν, ἀγαθὸν δὲ ἡγεῖσθαι ὁπότερον αὐτῶν οὐκ ὀρθόν, ἀλλ’ ἔτι μειζόνως τιμητέον τὴν τοῦ ἀγαθοῦ ἕξιν.
[Übersetzung]
— e1–2 τὸ τὴν ἀλήθειαν … ἀποδιδόν ordne so: τὸ τὴν ἀλήθειαν τοῖς γιγνωσκομένοις παρέχον καὶ τὸ τὴν δύναμιν τῷ γιγνώσκοντι ἀποδιδόν; also zwei mit καί verbundene substantivierte Partizipien, die jeweils einen Akk. und einen Dat. bei sich haben
— e3 φάθι → φημί
— e4 διανοοῦ auch Imperativ, hier mit Akk. αἰτίαν: als Ursache denken
— e6 αὐτό = ἡ τοῦ ἀγαθοῦ ἰδέα (e2f.)
— e6f. ἐπιστήμην δὲ καὶ ἀλήθειαν … νομίζειν sie als Wissen und Wahrheit zu denken. Wissen und Wahrheit sind also Entsprechungen zu Licht und Gesichtssinn: beide sind sonnen-artig, aber nicht die Sonne selbst
— a3 ἀγαθο-ειδής gut-artig; Wortbau genau dem ἡλιο-ειδής entsprechend
— a5 ἡ ἕξις, -εως Beschaffenheit
᾿Αμήχανον κάλλος, ἔφη, λέγεις, εἰ ἐπιστήμην μὲν καὶ
ἀλήθειαν παρέχει, αὐτὸ δ’ ὑπὲρ ταῦτα κάλλει ἐστίν· οὐ γὰρ δήπου σύ γε ἡδονὴν αὐτὸ λέγεις.
[Übersetzung]
— a6 ἀμήχανος unvorstellbar
— a7 κάλλει an Schönheit (über diesen stehen)
10 Εὐφήμει, ἦν δ’ ἐγώ· ἀλλ’ ὧδε μᾶλλον τὴν εἰκόνα αὐτοῦ
ἔτι ἐπισκόπει.
[Übersetzung]
— a9 εὐφήμει Imp. („sprich gut“ =) hüte deine Zunge
— a10 ἐπισκόπει ≈ σκόπει
b
Πῶς;
[Übersetzung]
Τὸν ἥλιον τοῖς ὁρωμένοις οὐ μόνον οἶμαι τὴν τοῦ ὁρᾶσθαι
δύναμιν παρέχειν φήσεις, ἀλλὰ καὶ τὴν γένεσιν καὶ αὔξην καὶ τροφήν, οὐ γένεσιν αὐτὸν ὄντα.
[Übersetzung]
— b2 τὰ ὁρώμενα („die Dinge, die gesehen werden“) das Sichtbare
— b3 φήσεις du wirst zugeben
— ἡ αὔξη Zuwachs, Wachstum
— b4 οὐ γένεσιν αὐτὸν ὄντα wobei sie selbst kein Werden ist
5
Πῶς γάρ;
[Übersetzung]
10 Καὶ τοῖς γιγνωσκομένοις τοίνυν μὴ μόνον τὸ γιγνώσκεσθαι
φάναι ὑπὸ τοῦ ἀγαθοῦ παρεῖναι, ἀλλὰ καὶ τὸ εἶναί τε καὶ τὴν οὐσίαν ὑπ’ ἐκείνου αὐτοῖς προσεῖναι, οὐκ οὐσίας ὄντος τοῦ ἀγαθοῦ, ἀλλ’ ἔτι ἐπέκεινα τῆς οὐσίας πρεσβείᾳ καὶ δυνάμει ὑπερέχοντος.
[Übersetzung]
— b6 τὰ γιγνωσκόμενα („die Dinge, die geistig erkannt werden“) das (nur geistig) Erkennbare
— τὸ γιγνώσκεσθαι … παρεῖναι AcI, von φάναι abh.
— b7 φάναι Imp.! (vgl. o. 508 b12) – φάναι ist das Prädikat; hier i. S. v. einräumen, zugeben
— τὸ εἶναί τε καὶ τὴν οὐσίαν das Sein und das Wesen
— b8 προσεῖναι zusätzlich vorhanden sein
— b9 ἐπέκεινα (Adv.) jenseits, darüber hinaus
— ἡ πρέσβεια Erhabenheit, Würde
|
|||