|
|||
Platon, Menon79e7–80d4 (m. Ausl.): Sokrates’ elektrisierende Wirkung |
|||
St.II
79 Griechischer Text
Z.
Kommentar / Übersetzung
e 7
80 4 ΜΕΝ. Ὦ Σώκρατες, ἤκουον μὲν ἔγωγε, πρὶν καὶ συγγε-
νέσθαι σοι, ὅτι σὺ οὐδὲν ἄλλο ἢ αὐτός τε ἀπορεῖς καὶ τοὺς ἄλλους ποιεῖς ἀπορεῖν· καὶ νῦν, ὥς γέ μοι δοκεῖς, γοητεύεις με καὶ φαρμάττεις καὶ ἀτεχνῶς κατεπᾴδεις, ὥστε μεστὸν ἀπορίας γεγονέναι. 5
[Übersetzung]
— 1 ἤκουον → Stf
— ἔγωγε: Zus.-ziehung von ἔγω u. γε: ich jedenfalls
— συγγενέσθαι τινί zusammenkommen mit jmd.
— 2–3 ἀπορεῖς … ἀπορεῖν ratlos sein, in Aporie sei, verwirrt sein; der Begriff Aporie kommt von ἄ-πορος Weg-los, ohne Ausweg
— 3–4 γοητεύω, φαρμάττω, κατεπᾴδω bezaubern, betäuben, verlocken: Menon ist in Aporie, und mit diesen Verben beschreibt er, wie er Sokrates dabei erlebt hat
— 4 μεστός, ή, όν τινος voll von etw.
4
5 b 4 Καὶ δοκεῖς μοι παντελῶς, εἰ δεῖ τι καὶ
σκῶψαι, ὁμοιότατος εἶναι τό τε εἶδος καὶ τἆλλα ταύτῃ τῇ πλατείᾳ νάρκῃ τῇ θαλαττίᾳ· καὶ γὰρ αὕτη τὸν ἀεὶ πλησιά- ζοντα καὶ ἁπτόμενον ναρκᾶν ποιεῖ, καὶ σὺ δοκεῖς μοι νῦν ἐμὲ τοιοῦτόν τι πεποιηκέναι, [ναρκᾶν]· ἀληθῶς γὰρ ἔγωγε καὶ τὴν ψυχὴν καὶ τὸ στόμα ναρκῶ, καὶ οὐκ ἔχω, ὅ τι ἀποκρίνωμαί σοι. Καίτοι μυριάκις γε περὶ ἀρετῆς παμπόλλους λόγους εἴρηκα καὶ πρὸς πολλούς, καὶ πάνυ εὖ, ὥς γε ἐμαυτῷ ἐδόκουν· νῦν δὲ οὐδ’ ὅ τί ἐστιν τὸ παράπαν, ἔχω εἰπεῖν.
5
10 13
[Übersetzung]
— 5 παντελῶς τινος durchaus, gänzlich
— 6 σκῶψαι v. σκώπτω (ver)spotten, scherzen
— ὁμοιότατος (Superlativ v. ὅμοιος) sehr ähnlich
— τό τε εἶδος καὶ τἆλλα zwei Acc. Graeci (mit in Bezug auf zu übs.)
— τἆλλα Krasis aus τὰ ἄλλα
— 7 πλατείᾳ v. πλατύς, πλατεῖα, πλατύ flach (vgl. dt. „platt“)
— ἡ νάρκη Zitterrochen; v. ναρκάω starr werden – davon unser Fw. Narkose
— θαλάττιος Adj. v. ἡ θάλαττα
— τὸν ἀεὶ πλησιάζοντα: πλησιάζω sich nähern; das ἀεί bedeutet in attr. Stellung immer jeweils, jeweilig
— 9 πεποιηκέναι → Stf
— ἀληθῶς Adv. v. ἀληθής, ές wahr
— 10 καὶ τὴν ψυχὴν καὶ τὸ στόμα zwei Acc. Graeci (mit in Bezug auf zu übs.)
— οὐκ ἔχω ich weiß nicht
— 11 μυριάκις Adv. unzählige Male
— παμπόλλοι sehr viele
— 12 εἴρηκα → Stf
— 13 τὸ παράπαν Adv. gänzlich, überhaupt
4
Καί μοι δοκεῖς
εὖ βουλεύεσθαι οὐκ ἐκπλέων ἐνθένδε οὐδ’ ἀποδημῶν· εἰ γὰρ ξένος ἐν ἄλλῃ πόλει τοιαῦτα ποιοῖς, τάχ’ ἂν ὡς γόης ἀπαχθείης.
13
15
[Übersetzung]
— 14 ἐκπλέω mit dem Schiff wegfahren, verreisen; die einsilbigen Verba contracta kontrahieren i.d.R. nicht, daher Part. Präs.: πλέων
— ἐνθένδε von hier (weg)
— ἀπο-δημέω aus dem Demos weggehen, verreisen
— 14–15 εἰ … ποιοῖς Iterativ → Konditionale Periode; im HS steht dann aber Potentialis
— 15 τάχ’ = τάχα vielleicht zur Verstärkung des Potentialis
— ὁ γόης, -ητος Zauberer
— 16 ἀπ-αχθείης → Stf
ΣΩ. Πανοῦργος εἶ, ὦ Μένων, καὶ ὀλίγου ἐξηπάτησάς με.
ΜΕΝ. Τί μάλιστα, ὦ Σώκρατες; ΣΩ. Γιγνώσκω οὗ ἕνεκά με ᾔκασας. ΜΕΝ. Τίνος δὴ οἴει;
17
20
[Übersetzung]
ΣΩ. Ἵνα σε ἀντεικάσω. ἐγὼ δὲ τοῦτο οἶδα περὶ πάντων
τῶν καλῶν, ὅτι χαίρουσιν εἰκαζόμενοι – λυσιτελεῖ γὰρ αὐτοῖς· καλαὶ γὰρ οἶμαι τῶν καλῶν καὶ αἱ εἰκόνες – ἀλλ᾽ οὐκ ἀντεικάσομαί σε. Ἐγὼ δέ, εἰ μὲν ἡ νάρκη αὐτὴ ναρκῶσα οὕτω καὶ τοὺς ἄλλους ποιεῖ ναρκᾶν, ἔοικα αὐτῇ· εἰ δὲ μή, οὔ. Οὐ γὰρ εὐπορῶν αὐτὸς τοὺς ἄλλους ποιῶ ἀπορεῖν, ἀλλὰ παντὸς μᾶλλον αὐτὸς ἀπορῶν οὕτως καὶ τοὺς ἄλλους ποιῶ ἀπορεῖν.
21
24 25 28
[Übersetzung]
— 24 ναρκῶσα Part. Präs. v. ναρκάω (→ Z. 7) — 26 εὐπορῶν v. εὐπορέω, eig. reich sein an etw., hier als Gegensatz zu ἀπορέω ratlos sein (eig. keinen Weg [= πόρος] haben) besser zu übs. als Rat haben, wissend sein — 27 παντὸς μᾶλλον mehr als alles, durchaus, gewiss Καὶ νῦν περὶ ἀρετῆς, ὃ ἔστιν, ἐγὼ μὲν οὐκ οἶδα, σὺ
μέντοι ἴσως πρότερον μὲν ᾔδησθα, πρὶν ἐμοῦ ἅψασθαι, νῦν μέντοι ὅμοιος εἶ οὐκ εἰδότι. Ὅμως δὲ ἐθέλω μετὰ σοῦ σκέψασθαι καὶ συζητῆσαι, ὅ τί ποτέ ἐστιν.
28
30
[Übersetzung]
— 28 ὅ Rel.-Pron. ὅς, ἥ, ὅ, hier als indir. Interrogativpron., bildet also einen indirekten Fragesatz
— 29 ᾔδησθα → Stf u. → Konjug.
— ἅψασθαι → Stf
— 30 ὅμοιος εἶ gleich sein, ähneln zu εἶ → Konjug.
— 31 συζητῆσαι Aor. v. συζητέω (zusammen mit jmd.) untersuchen
— 32 ὅ τί ποτε was auch immer
|
|||