Διάλογος, Lektion 6

Zwischen zwei Welten: Zeus und Europa

Agenor, König der Phönizier, hat eine Tochter namens Europa. Deren Schönheit bleibt auch dem Gott Zeus nicht unbemerkt:



3



6
Ζεῦς τῶν θεῶν ἄρχει. Εὐρώπη τῷ κυρίῳ τῷ τῶν θεῶν ἀρέσκει. Ἀλλ’ Ἀγήνωρ Εὐρώπην1 εὖ φυλάττει. Διὸ Ζεύς, ὁ τῶν θεῶν κύριος, δόλον εὑρίσκει· μεταλλάττει τὴν τοῦ θεοῦ μορφὴν2 εἰς τὴν ταύρου μορφήν. Ἔπειτα πλησιάζει τῷ τῶν Φοινίκων3 τόπῳ.

Dort spielt Europa gerade mit Freunden am Strand. Sie bemerkt den schönen Stier und ruft:

„Ὦ φίλοι, τὴν τοῦ ταύρου μορφὴν2 θαυμάζω. Διὸ τὸν ταῦρον λαμβάνειν ἐθέλω. Τί φεύγετε;“ „Ὁ ταῦρος ἡμῖν4 φόβον παρέχει. Διὸ φεύγομεν.“ Εὐρώπη δὲ τοῖς τῶν φίλων λόγοις οὐ χαίρει. Tῷ ταύρῳ πλησιάζει· „Χαῖρε, ὦ ταῦρε“ – καὶ τὸν ταῦρον ἀναβαίνει. Ὁ δὲ ταῦρος Εὐρώπην1 ἁρπάζει καὶ διὰ τοῦ πόντου εἰς Κρήτην (!) φέρει.
_______________________________
1) Εὐρώπην (Akk. Sg.): Europa
2 τὴν μορφήν (Akk. Sg.): die Gestalt
3 τῶν Φοινίκων (Gen. Pl.): der Phönizier
4 ἡμῖν (Dat. Pl.): uns


Der Raub der Europa. Fresko von Baldassare Peruzzi (1481–1536) in der Villa Farnesina, Rom